Az ArborXR társalapítói: Brad Scoggin és Jordan Williams

Az ArborXR társalapítói: Brad Scoggin és Jordan Williams

Leültünk beszélgetni az ArborXR társalapítóival, Brad Scogginnal és Jordan Williamsszel. Az interjúban részletesen kitértünk a páros történetére egészen a SpringboardVR-nél töltött időkig visszamenőleg, az ArborXR-ig vezető átmenetekre és kihívásokra, valamint a jövőre vonatkozó elképzeléseikre, köztük a Metáról, a metaverzumról és még sok minden másról alkotott gondolataikra.

Hallgassa meg közvetlenül az alábbi platformokon:

Spotify

Apple Podcasts

Youtube

Mark [00:00]

Üdvözlök mindenkit a VR Expert Podcastban! A műsorvezető, Mark Cowles vagyok, a VR Expert marketingmenedzsere. Ebben a podcastban olyan innovátorokkal, szakértőkkel és alkotókkal beszélgetünk, akik átformálják az XR világát.

A mai epizódban nagy örömömre Brad Scoggin és Jordan Williams a vendégem. Brad és Jordan az ArborXR társalapítói, vezérigazgatóként (CEO) és operatív igazgatóként (COO) dolgoznak. Az Arbor küldetése, hogy az XR erejével segítsen az embereknek tartalmasabb életet élni; hogy időt adjon nekik ahhoz, hogy jobban jelen lehessenek az értelmes munkában, a mélyebb kapcsolatokban és egy jobb világ megteremtésében.

Először is, ahogy minden vendégünktől megkérdezzük: hogyan kerültetek bele a virtuális valóságba és ebbe az iparágba?

Brad [00:44]

Kezdem én. Brad vagyok, és meg kell mondanom, hogy van még egy társalapítónk, akit szeretnék megemlíteni, nehogy kimaradva érezze magát: Will Stackable. Ő a barátunk, persze a haverunk, de egyben a kreatív igazgatónk is.

Jordan [00:58]

És ha ő nem lenne, erre az első kérdésre nagyon-nagyon nehéz lenne válaszolni.

Brad [01:03]

Igen, igen. Jó meglátás, Jordan. Szóval hármunk közül Will mindig is a bütykölős típus volt. Tudod, ő szerezte be az első headsetet, amikor először megjelentek, úgy 10 éve, vagy valami ilyesmi. Én éppen egy másik vállalkozást indítottam, és tőkét gyűjtöttem annak a cégnek. Épp abban a városban jártam, ahol Will élt. Azt mondta: „Hé, át kell jönnöd, és ki kell próbálnod ezt a VR-headsetet.” Mire én: „Oké, átmegyek, megnézem.”

Felvettem a headsetet, és teljesen lenyűgözött a technológia. Úgy értem, játékokon nőttem fel, de aztán gyerekeim lettek, és valahogy kiestem belőle. Azt hiszem, az első élmény, amit kipróbáltam, egy zombis tréningszimulátor volt, ami, tudod, nem volt túl élethű, de egyszerűen nagyon menő volt. Az agyam azonnal pörögni kezdett az összes lehetséges alkalmazáson. Will történeteket mesélt az egészségügyben és az oktatásban rejlő előnyökről. Ez öt-hat évvel ezelőtt volt.

Számunkra tehát a kezdeti „miért”, amit ma is hallhatsz egy kicsit a küldetésnyilatkozatunkban, az volt, hogy hű, itt egy új technológia, amely óriási hatással lesz a világra. Mi lenne, ha mi is segíthetnénk abban, hogy jó irányba formálódjon? Kezdetben ez indított el minket, a belépési pont pedig… nos, a kérdés az volt, mi a leggyorsabb, legegyszerűbb belépési pont. Így nyitottunk egy VR-játéktermet, amire az összes barátunk és családtagunk azt mondta: „Oké, ez kicsit fura.” De az ötlet az volt, hogy bekerülünk a területre, jó munkát végzünk, és remélhetőleg más lehetőségek is felbukkannak.

Innen aztán rájöttünk, hogy szükség van szoftverre a helyszínalapú szórakoztató vállalkozások kezeléséhez, és ebből fejlődött ki az, amit ma csinálunk. Erről az útról majd Jordan is beszél. De Jordan nagyon korán csatlakozott. Szükségünk volt egy nagy teherbírású emberre, aki egyszerűen elvégzi a munkát, ezért szállt be Jordan már az elején.

Jordan [02:55]

Őszintén szólva nincs sok hozzátennivalóm. Will miatt kerültünk mindketten a VR világába. Majdnem ugyanaz a történet. Átmentem, kipróbáltam a headsetet, ami nála volt, és nagyon hamar összefogtunk, hogy elinduljunk az XR világa felé vezető úton.

Mark [03:11]

Oké, szóval eljutottatok oda, hogy a szoftver mellett döntöttetek. Akkor meséljetek az ArborXR-ről: a név úgy született, hogy egy este kitaláltátok, aztán hirtelen döntöttetek róla?

Brad [03:23]

Nem. Elmesélek még egy kicsit az útból, mert szerintem fontos ahhoz, hogy kik vagyunk ma, és mit csinálunk ma. Amikor elindítottuk a játéktermet, nagyon lelkesek voltunk a VR iránt. Az egész ötlet az volt, hogy hű, ez szórakoztató. Ez izgalmas. Drága. Ha lenne egy csomó ilyen gépünk, lefogadom, hogy az emberek bejönnének kipróbálni.

Amit nem vettünk észre, az az volt, hogy a hardvert – főleg akkoriban – nem kereskedelmi használatra tervezték. Így valójában teljes kényszerből, mert közvetlenül szembesültünk a problémával, és ráébredtünk, milyen nehéz egyáltalán XR-t telepíteni üzleti környezetben, megépítettük az Arbor legelső korai, illetve legelső verzióját, amely eredetileg Springboard néven futott. Csak azért készült, hogy megoldja azokat a problémákat, amelyeket mi magunk tapasztaltunk, valójában hogy megspóroljunk egy alkalmazottnyi költséget a játékteremben.

Néhány hónapig üzemeltettük a játéktermet: 2016-ban, közvetlenül karácsony előtt nyitottunk. Remek ünnepi szezonunk volt, aztán amikor kicsit fellélegeztünk, rájöttünk: hű, ezek a játéktermek mindenhol szaporodnak, és mindegyiknek ugyanaz a problémája. Számunkra pedig az volt a „miért” a VR-ban, hogy pozitív hatást akarunk elérni. A kérdés tehát az, hogyan érhetjük el a legnagyobb hatást – nos, szoftverrel sokkal szélesebb körhöz lehet eljutni, mint egy saját fizikai üzlettel.

Így néhány hónappal később átálltunk a szoftverre, ez 2017 eleje volt. Azt mondtuk, oké, teljes erővel a szoftverre koncentrálunk. Aztán a következő három évben szoftvert építettünk VR-szórakoztatáshoz üzleti környezetben, vagyis helyszínalapú VR-hoz. Ez idő alatt Kínán és Japánon kívül globális piacvezetővé váltunk, és rengeteget tanultunk. Úgy értem, nagyszerű tapasztalat volt egy nagyon szép problémát megoldani egy feltörekvő piacon.

De közben számunkra a játék szórakoztató volt. És szerintem nagyon fontos is, mert úgy gondolom, rengeteg ember fog először VR-headsetet felvenni – vagy már fel is vett – egy játékteremben, akinek máskülönben nem lenne hozzáférése. Szeretek arra gondolni, hogy hű, lehet, hogy az az ember, aki feltalálja a következő, tudod, világot megváltoztató technológiát, valahol egy VR-játékteremben vett fel headsetet.

De mi igazából a technológia közvetlenebb és értelmesebb alkalmazását kerestük. Így az út során többször is alaposan beleástuk magunkat az oktatási és egészségügyi alkalmazásokba. Rengeteg pilotprogramot csináltunk, de sosem jött el a megfelelő idő. Olyan volt, mintha erőltetnénk. Ennek egyik fő oka az volt, hogy a technológia még nem tartott ott: nem volt jó önálló headset. Nem volt sok igazán jó tartalom.

Aztán valamikor 2019 végén megkeresett minket egy cég, lényegében a játéktermünk weboldalán keresztül, amely tartalmat fejlesztett egy olaj- és gázipari vállalatnak. Ennek a cégnek olaj- és gázipari biztonsági képzési háttere volt. A személyes képzésről áttértek a PC-alapúra, most pedig a VR-ra álltak át. Elkészítették a tartalmat, eladták, készen álltak a bevezetésre, és rájöttek: jaj, ne. Lényegében ugyanarra a problémára jöttek rá, amire mi, amikor beindítottuk a játéktermünket: jaj, ne, nincs szoftver ennek a kezelésére. Ez volt az első olyan „ég a ház” típusú hívás, amit kaptunk, és ekkor jöttünk rá: oké, talán eljött az idő. Talán itt az ideje, hogy tényleg elkezdjük ezt a váltást.

Így a végén, 2020 felé haladva meghoztuk a döntést, hogy eladjuk a szórakoztatási részleget, teljesen irányt váltunk és fókuszálunk. Úgy értem, a vállalkozók mind tudjuk, mennyire fontos a fókusz. Biztos vagyok benne, hogy a befektetőitek minden héten azt mondják: fókusz, fókusz, fókusz – mi is ugyanezt hallottuk. De ez nehéz. Kihívást jelent, főleg egy feltörekvő piacon, ahol a lehetőségek ablaka nincs meghatározva. Fókuszálni akarsz, de ki kell találnod, hogy mi a csudára fókuszálj, nem igaz? Így éveket töltöttünk azzal, hogy kitaláljuk, mi a fókusz. Mi a fókusz?

És valahogy olyan érzés volt, mintha minden világossá vált volna. Az összes tapasztalat, amit az évek során felhalmoztunk. Most itt van ez az új vállalati piac, amely sokkal nagyobb, sokkal nagyobb lehetőséget kínál a hatásra, és a technológia sokkal közvetlenebb, értelmesebb alkalmazását. Ez kockázat volt. Azt mondtuk, oké, adjuk el a szórakoztatási részleget, és koncentráljunk teljesen a vállalati szegmensre. Egy hónappal a COVID kitörése előtt döntöttünk az eladásról – ezt mindig el szoktam mondani, mert úgy éreztem, ez tiszta döntés volt. Nem a COVID vezérelte. De egy világjárvány idején bármit eladni, ami helyszínalapú szórakoztatás, nehéz volt. Igen, érdekes év volt. De sikerült eladnunk, és 2021-re lépve márkáztunk át Arborra.

Így most lényegében négy és fél, öt év tapasztalatát vettük, átmárkáztunk, és egy új technológiai stacket építünk, illetve építettünk, amely Android-alapú eszközöket támogat. Kifejezetten a vállalati szegmensre koncentrálunk. És hozzáteszem, a „vállalati” kifejezést nagyon tágan értjük. Lényegében az oktatástól az egészségügyön át a képzésig. Ma mindarra koncentrálunk, ami nem szórakoztatás, kereskedelmi környezetben, önálló eszközökön.

Mark [08:15]

Ez elég hihetetlen. Ezt a háttértörténetet tényleg nem ismertem. Szóval ez nagyon menő, és az időzítés is. Tehát meghoztátok ezt az irányváltást. És ahogy épp mondtad, egy teljesen új technológiai stacket építettetek. Milyen kihívásokkal járt ennek a létrehozása?

Brad [08:27]

Nos, mondok valamit, Jordan, aztán te is hozzáteheted. Azt mondanám, ami igazán menő és szórakoztató volt, és nem kihívás, az az, hogy – és megint csak nem akarom lekicsinyelni a helyszínalapú szórakoztatást, mert szerintem fontos – olyan volt, mintha lett volna egy főpróbánk. Nagyon sokáig oldottuk meg ezt a problémát nagy léptékben. Ráadásul az kihívásokkal teli piac volt, mert az ügyfelek olyanok voltak, mint mi: egyszerűen lelkesedtek a VR-ért. A helyszínalapú VR-szórakoztatás világában semmiféle szabványosítás nem volt. Így mindenki próbálta kitalálni az üzleti modelleket.

Így megpróbáltuk a szoftvert nagy léptékben több tucat vállalkozáshoz igazítani. Nagyon nagy kihívás volt, de visszatekintve kiváló felkészülés volt egy szabványosítottabb piacra. A csapat tehát nagyon-nagyon izgatott volt, hogy most egyetlen vertikumra koncentrálhat, felhasználhatja ezt a sok tapasztalatot, a hibákat, azokat a dolgokat, amelyeket bárcsak másképp csináltak volna, és valahogy tiszta lappal kezdhetnek, tudod, a nulláról, frissen indulva, mindezt szem előtt tartva építhetik fel. De nem tudom, Jordan, van-e olyan kihívás, amiről beszélnél.

Jordan [09:31]

Olyan kihívások, amelyekkel valószínűleg a podcast hallgatóinak többsége tisztában van, és ez nem más, mint a Meta Quest, a Facebook. A szoftverünket általában szabványosítva kell felépítenünk a legtöbb Android-eszközre. De vannak bizonyos konkrét dolgok, amelyeket eszközönként csinálunk, és a Metával volt a legnehezebb boldogulni ahhoz, hogy ugyanazt a szintű támogatást nyújtsuk, amelyet ezeknek a más típusú eszközöknek tudunk kínálni. Ráadásul esetleg menet közben kell javítanunk a dolgokat, ha a Meta kiad valamit, és nincsenek SF-adatok, meg ehhez hasonlók.

De igen, én csak megismételném sok mindent abból, amit Brad mondott. Bizonyos értelemben szerencsénk volt, hogy az első három-négy évben rengeteg hibát elkövettünk, és sok olyan leckét tanultunk, amelyeket alkalmazni tudtunk ebben az új lehetőségben, ami szerintem összességében sokkal gördülékenyebben ment – mind abban, ahogyan technikai szempontból fejlesztettük, mind abban, ahogyan a csapatot vezettük és bővítettük. És minden másban, ami ezen a téren szükséges.

Brad [10:35]

Igen. A startupos úton öt év 20 évnek tűnik. A korai években néhányszor leépítést kellett végrehajtanunk, mert befektetések hiúsultak meg, aztán jött a COVID. Ez tesz valamit az emberrel: úgy érlel meg, ahogy a róla szóló történetek nem tudnak – az, hogy keresztülmész ezen a fájdalmon. Vállalkozóként persze tudod, hogy a döntéseid és a vállalt kockázataid sok emberre hatással vannak.

De amikor a dolgok nem mennek jól, és tényleg látod, hogy ez már nem csak elméleti lehetőség, hogy, tudod, embereket hátrányosan érinthet, az megérlel. Sokkal józanabbá tesz, most, hogy egy újfajta növekedési szakasz felé közeledünk.

Hozzáteszem, ennek a mostani körnek az első alkalomhoz képest van egy másik hatalmas előnye is. Jordan beszélt a Metával kapcsolatos kihívásokról. De a többi hardvergyártó nagyszerű volt. Részben a sikernek köszönhetően, mert az emberek az LBE-ből ismertek minket, nagyon szorosan tudtunk együttműködni a HTC-vel, a Picóval, sőt a HP-vel is, és hardverszinten sokkal nagyobb hozzáférést kaptunk, amit korábban sosem tudtunk megszerezni.

Korábban mindig valamiféle kerülőmegoldások voltak. És reménykedtünk, hogy, tudod, a SteamVR kiad valamit. Szóval a Metán kívül – egyébként idegesít, hogy Metának kell hívnom őket, inkább Facebooknak fogom –, de sokkal könnyebb volt, mert úgy érzem, a vállalati szegmensben jobban egy irányba haladunk a hardvercégekkel.

Mark [11:55]

Nos, ezzel kapcsolatban azt kérdezném: mivel közvetlenül a COVID kitörése előtt adtátok el, mi volt a legnagyobb csúcs és a legmélyebb mélypont, amit átéltetek?

Brad [12:05]

Oké. Először is, legyek teljesen egyértelmű: a COVID előtt döntöttünk úgy, hogy elindítjuk az eladási folyamatot. Csak nagyjából a COVID közepén adtuk el. Szóval nagyon fájdalmas volt, nagyon-nagyon fájdalmas. Voltak mélypontjaink, ember. A COVID például mélypont volt. Amikor az egész üzleted helyszínalapú szórakoztatás, és hónapokra bezár.

Olyan helyzetben voltunk, hogy nem volt bevételünk. Volt folyamatban egy nagyon nagy üzletünk, amely egyébként néhány héten belül nyilvánosságra kerül. Ez is egy ok volt, amiért a vállalati szegmens felé fordulunk, de az üzlet még nem volt megkötve. Szóval az üzlet nem volt lezárva. Így a vállalati területen még semmi kézzelfogható nem volt a kezünkben. Oké, oda akarunk menni, ott látjuk a lehetőséget. Ott van a piac. De papíron semmilyen előrelépést nem tudtunk felmutatni.

Megpróbáltunk eladni egy bevétel nélküli helyszínalapú szórakoztató üzletágat, és ez nehéz volt, mert az jellemzően még finanszírozható sem. Az évek során megtanultunk túlélni. Visszatérve a játékteremre: a játéktermek és a helyszínalapú szórakoztatáshoz készült szoftverek nem igazán vonzók a kockázati tőke számára. Volt ez alól néhány kivétel. De összességében az emberek azért fektettek be, mert úgy gondolták: oké, megbízunk bennetek, hiszünk benne, hogy képesek vagytok ezt valami mássá alakítani.

De amikor nincs igazi jövőd és nincs bevételed, a túléléshez szükséges pénz összegyűjtése brutális volt. Visszatekintve azt sem tudom, hogyan éltük túl. Valóságos csoda volt. És az üzlet: végül a Springboardot a Vertigo Gamesnek, illetve a Koch Mediának adtuk el.

De a háttérben az történt, hogy tavasszal elkezdtük ezt a folyamatot a Vertigóval. Csakhogy nem tudtuk, hogy a Vertigót éppen felvásárolja a Koch Media. Úgy gondoltuk, oké, augusztusra eladjuk a Springboardot, júliusban-augusztusban aláírjuk a másik üzletet is, és minden készen lesz. Lényegében olyan helyzetben voltunk, hogy ha augusztusig nem sikerül, mindannyiunknak vége.

A COVID miatt a nagy üzlet csak húzódott, húzódott és húzódott, jóval augusztus utánig. És mivel a Vertigót felvásárolták, az az üzlet is csak húzódott, húzódott és húzódott, jóval augusztus utánig. Így végül egyik üzletet sem írták alá egészen az év legvégéig.

Szóval megint csak azt mondom, vállalkozók, képzeljétek el, hogy látjátok a cash flow-tokat, és látjátok, hogy augusztus a végső határidő, és augusztuson túl semmi remény. Úgy gondolod, kizárt, hogy idáig fajuljon, kizárt, hogy ennyire rossz legyen. Nos, nekünk decemberig kellett kihúznunk. Így a legmélyebb pontom annak az évnek a hálaadása volt, amikor azt éreztem: vége, mit fogunk csinálni? Mindenkit cserben hagytam, nem fogjuk túlélni. Aztán a következő néhány hétben minden megoldódott. Szóval ennyi, tudod. Az ilyen mélypontok viszont, ember, olyat tesznek veled, hogy utána már nem tudsz másképp gondolkodni.

Viszont közvetlenül utána jött az egyik legnagyobb csúcsunk. A Springboard eladása hatalmas dolog volt. És az eladás jelentősége még nagyobb volt, mert annyira elhúzódott, ugye? Szóval az csúcs volt. A nagy üzlet aláírása, amely néhány héten belül nyilvános lesz, szintén nagy csúcs volt. És igazából az az üzlet… amikor olyan sokáig küzdöttél a lövészárokban. Szerintem valószínűleg sokan éreznek így az LBE-ben. Mintha az emberek nem törődnének velünk.

Hiszen jót teszünk. Próbáljuk előrevinni a VR világát, és semmi elismerés. Olyan, mintha: „Ó, LBE, kit érdekel az LBE?” Ezért számunkra annak az üzletnek a megkötése, amit megkötöttünk, még ha az elmúlt másfél-két évben a színfalak mögött zajlott is, szerintem a csapatunknak óriási bátorítás volt. Megerősítés volt arról, hogy itt egy komoly cég, amely évek óta figyeli, ahogy teljesítünk, látta, milyen értéket hozunk, és partnerként akar velünk nagyobb dolgokat elérni. És szerintem a csapat számára ez, igen, nagy dolog volt.

Mark [15:56]

Mindezek után még mindig itt vagytok, és ez lenyűgöző. Most pedig az egyik leglenyűgözőbb mobileszköz-kezelő szoftver a tiétek. Térjünk ki erre részletesebben, mert az emberek kifejezetten az ArborXR-ről szeretnének hallani: miért döntöttetek úgy, hogy vállalatoknak szóló mobileszköz-kezelő szoftverrel foglalkoztok? És szerintetek mi különböztet meg titeket a többiektől?

Brad [16:15]

Nos, szerintem ez nagyon természetes folytatása volt annak, amit addig csináltunk. És még mindig vicces számomra, valószínűleg viccesebb, mint másoknak, ha belegondolok. Sokat gondolkodunk a problématerületen, nyilván, ugye? Nagyon a problématerületre akarunk koncentrálni. Magas szinten nézve pedig a vállalati szegmens problématerülete pontosan ugyanaz, mint ami a helyszínalapú szórakoztatásé volt: eszközök kezelése, felhasználók kezelése és tartalmak kezelése.

Így számunkra ez nagyon természetes átmenet volt. És megint csak: itt egy értelmes alkalmazás. Ráadásul minden, amit korábban csináltunk, kábeles VR-ral történt. Szóval nagyon izgatottak vagyunk. Nyilván mindannyian éreztük, hogy a dolgok elmozdulnak ettől. Így lehetőséget kaptunk egy tiszta szakításra. Szerintem a kábeles VR-nak az LBE-ben sok értelme van, de a képzésben és az oktatásban egyszerűen nincs, ugye, néhány nagyon specifikus felhasználási esetet leszámítva.

Szóval ez nagyon természetes folytatás volt. És szerintem, ha magas szinten belegondolok, mi különböztet meg minket – erről és néhány részletről Jordan majd többet mond. De szeretem elmondani: sportolva nőttem fel. Előtte beszélgettünk, Jordan nemrég megsérült kosárlabdázás közben, Mark is megsérült kosárlabdázás közben. Egész életemben sportoltam, és sosem voltam bajnok, sosem nyertem tornát, semmit, ugye. És mindannyian: „A legjobb akarok lenni, a legjobb akarok lenni.”

És jó volt, amikor tavaly nyáron az A sorozatú befektetési körre készültünk, és azon gondolkodtunk, hogyan pozicionáljuk ezt, mert jött egy ilyen felismerés: a csapatunk – és hangsúlyozom, a csapatunk, nem én – valóban a legtapasztaltabb, a vezető szakértő, a legjobb ennek a problémának a megoldásában a bolygó összes többi csapata közül. Mert bár szinte belebotlottunk, de hosszabb ideje csináljuk, nagyobb léptékben csináljuk, és mindenki másnál jobban erre koncentráltunk.

Ezért úgy gondolom, ez hatalmas megkülönböztető tényező nálunk: azt állítanám, hogy objektíven nézve mi vagyunk a bolygó legjobb csapata ennek a konkrét problémának a megoldásában. És ezzel kéz a kézben jár, hogy erre az egy dologra koncentrálunk, és már régóta. Jordan, a részletekről majd te beszélj, de én mindig szeretek nagy vonalakban kezdeni.

Jordan [18:33]

Ha az iparágat nézzük, olyan cégeket látunk, mint a VMware, a Mobile Iron, a Microsoft Intune – ezek a hagyományos MDM-ek tíz, tizenöt éve léteznek, és nagyszerű szoftverplatformjaik vannak táblagépek és okostelefonok támogatására. Sokuk más típusú eszközöket, például PC-ket és hasonlókat is támogat. Ám a legtöbbjük valójában semmilyen erőfeszítést nem tett annak érdekében, hogy ezek a kezelőszoftverek XR-eszközöket is támogassanak.

És hogy őszinte legyek, még visszatérve az egyik korábbi kérdésedre, hogy miért váltottunk irányt, és hogyan gondolkodtunk a megkülönböztetésről: valószínűleg volt bennünk egy kis naivitás. Őszintén szólva nem sokat tudtunk az iparágról. De úgy alakult, hogy amikor beléptünk, kifejezetten az Android oldalon, aztán a vállalati szegmensben, rájöttünk, hogy ezek az óriáscégek gyakorlatilag egyáltalán nem támogatják az XR-eszközöket, talán a VMware kivételével, de ott is sok még a probléma.

Néhány alapvető különbség, ha egy hagyományos MDM-et hasonlítasz össze egy kifejezetten XR-eszközökre szabott MDM-mel: az egyik alapvető dolog a tartalom, azoknak a fájloknak a mérete, amelyeket terjesztened és telepítened kell, különösen alacsony sávszélességű területeken, és az, hogy ezt telepítési szempontból hogyan kezelik.

Aztán valószínűleg a legfontosabb az, amit magában a VR- vagy AR-eszközben csinálunk. Rengeteg olyan alapfunkció van ott, amely szükséges a rendkívül egyszerű felhasználói élmény megteremtéséhez. Így ha egy alkalmazott vagy bárki más életében először vesz fel VR-headsetet, pontosan tudja, mit kell tennie, nem kezd ügyetlenkedni. Nem téved el, nem bénázik a menükben, és így tovább. Szóval sokkal több minden van emögött. De ahogy tapasztaltuk, nagyon is alapvető különbségek vannak abban, hogyan kezeled a táblagépeket és okostelefonokat, és hogyan az XR-eszközöket. Mi pedig nyilván nagyon mélyen elmerültünk az XR oldalon.

Brad [20:47]

Ehhez szeretnék hozzátenni valamit. Ahogy Jordan mondta, tudod, a korábbi, nagyon hasonló tapasztalatunkkal ugrottunk be erre a területre. Az elmúlt egy, másfél évben rengeteget tanultunk a hagyományos MDM-cégekről. Kezdetben – nos, mondjuk így: ami nagyon-nagyon világossá vált, az az, hogy egy XR-re szabott MDM nem egy „jó, ha van” extra, hanem szükségszerűség. Amikről Jordan beszél, azok mögött komoly technikai dolgok állnak. De nem arról van szó, hogy „Ó, hát kicsit jobb az élmény, ha egyedi megoldást használsz.” Hanem hogy egyszerűen nem. A headset nem biztonságos. Az pedig nem opció. Biztonságosnak kell lennie.

A másik probléma, amit mindannyian tudunk a VR-ról általában, hogy még a legjobb esetben is gyakran rengeteg súrlódás van benne. Így az olyan dolgok, mint a tartalom telepítésének módja, a tartalom mérete, hogy teljes mértékben kézben tudod-e tartani, mikor történnek a frissítések, fel kell-e venned a headsetet, vagy távolról is látod – ezek apróságok, oké, nem nagy ügy.

Persze, nem nagy ügy, ha három headseted van, de senki sem csinál érdemi telepítést három headsettel. És hirtelen az a 10 apró súrlódási pont három headseten nem nagy ügy. 50, 100, 10 000 headsetnél viszont lehetetlen, ugye? Ezt tanultuk meg, és ez adott nekünk nagy önbizalmat a termékünkkel kapcsolatban: hű, ez nem egy „jó, ha van” extra. Ha bármilyen valódi telepítést akarsz végrehajtani, ez abszolút szükségszerűség.

A másik, amit elmondanék, hogy megjelent néhány más, kisebb, egyedi termék is. És szerintem az egyik legfontosabb dolog, amiben különbözünk tőlük, hogy a területre hozott tapasztalatunk miatt elég nagy partnerségeket tudtunk kialakítani – az egyiket már említettem, és van egy másik is, amely szintén néhány héten belül nyilvános lesz.

Így az elmúlt nagyjából másfél évben nagyon szorosan együttműködtünk néhány nagyon nagy vállalattal. Ez olyan lehetőségekhez juttatott minket, és olyan módon csiszolt minket, ahogy szerintem a többi felbukkanó egyedi termék esetében nem történt meg – nem hiszem, hogy nekik ugyanilyen tapasztalatuk lenne.

Mark [22:58]

Igen, nagyon jogos meglátás. Nálunk is, az ArborXR viszonteladójaként, még a rendezvényeinken is egyenként kellett beállítanunk minden headsetet. Most pedig az operatív csapatunk 150 headsetet tud egyszerre kezelni, ami hatalmas különbséget jelentett a rendezvénycsapatunknak, és abban, hogy a lehető legjobb rendezvényeket tartsuk. Szóval eddig számunkra ez hihetetlen tapasztalat volt.

Van más példátok arra, hogy cégek nagy befektetésarányos megtérülést értek el? Persze mondtátok, hogy néhány nagy üzlet a küszöbön áll, de vannak olyan meglévő partnerek, akiknél nagyobb megtérülést láttatok?

Brad [23:31]

Nos, mindig szeretek az egyik nagyobb telepítésünkről beszélni, mert nyilvánosan nem beszélhetünk róla, és végigmenni néhány olyan problémán, amelyek megoldásában segítettünk. Szerintem bárki, aki egyáltalán telepít, érezni fogja, hogy ez nagyon ismerős. Nos, ezt is elmondanám: vicces volt számunkra, vagy inkább érdekes a jobb szó, hogyan oldották meg a cégek ezeket a problémákat. Vagy sok cég, sok ember jön hozzánk azzal, hogy „Te jó ég, erre nem is gondoltam. Annyira a nagyon jó tartalom elkészítésére koncentráltam, ami fontos, vagy arra, hogy kitaláljam, milyen hardvert használjak. Aztán eljutok a telepítésig, és jön ez a jaj, ne pillanat. Hogyan fogjuk ezt megcsinálni?”

Felhívott minket egy cég, amely nagy telepítést hajtott végre, és teljes káosz lett belőle. Felhívták a Best Buy Geek Squadját, és hát… Egyszerűen vicces. Kezdetben beszéltünk – ez valószínűleg pár éve volt – szerintem a BMW-vel, és ők úgy juttatták a tartalmat az eszközökre, hogy pendrive-ra tették, majd postán elküldték a pendrive-ot.

Beszéltünk egy nagy gyártócéggel, és ahogy ők frissítették a headseteket: a srác, akivel Zoom-hívásban beszéltünk, körül volt véve dobozokkal. Az volt a feladata, hogy frissítse a headseteket, dobozba tegye, és elküldje az alkalmazottaknak. Amikor újra frissíteni kellett, visszaküldték a headsetet. Szóval ez a legfuturisztikusabb technológia, amellyel bármelyikünk találkozott a munkahelyén, de a korai megoldások némelyike annyira archaikus volt.

Az egyik nagy, nagyobb telepítés, amelyen dolgozunk, és amelyről beszélhetünk – ez egy nagyon széles körű telepítés –, egy Axon nevű céggel van. Az Axon annak idején feltalálta a Tasert, most pedig rendőrségi testkamerákat gyártanak. A mottójuk, vagyis cégként az egyik küldetésük, hogy elavulttá tegyék a lövedéket. Most egész Észak-Amerikában képzést vezetnek be a rendőrségeknél: deeszkalációs képzést, amely segít a rendőröknek jobban kezelni a helyzeteket. Szóval nagyon menő, pontosan az a fajta alkalmazás, amelynek részesei akartunk lenni, amikor a szórakoztatásból váltottunk.

Az ő felhasználási esetük az, hogy több ezer, több tízezer eszközt vezetnek be a kontinensen, vagyis néhány országban. Ezeket az eszközöket mind be kell állítaniuk. És ahogy te is mesélted, hogyan csináltátok korábban 150-nel – nos, most vidd ezt fel 10 000, 20 000 eszközre, az hatalmas kihívás. Segíteni tudtunk nekik abban, hogy gyorsan beállítsák és üzemkész állapotba hozzák az eszközöket.

Most tehát kiszállítják az eszközöket. Szétszórva vannak rendőrségeknél az egész országban, sőt néhány országban. Most pedig biztosítaniuk kell, hogy rálátásuk legyen az eszközökre: hol van az eszköz? Tudjuk kezelni? Tudunk továbbra is tartalmat küldeni rá, frissíteni a tartalmat?

Aztán egy másik dolog, ami most nagyon fontos, hogy a legtöbb eszköz – szerintem ezt a legtöbben tudjuk – a mobiltelefonnal vagy táblagéppel ellentétben, ahol általában egy az egyhez a viszony, a headsetnél egy a többhöz. Vagyis több rendőr használja ugyanazt a headsetet. Így nyomon kell tudni követni, ki vett részt a képzésen, ki nem, és hogy a megfelelő felhasználóról van-e szó.

Olyan mértékben csökkentettük számukra a súrlódást nagy léptékben, hogy enélkül egy ilyen telepítést meg sem tudnának valósítani. Van egy másik nagy telepítésünk is az oktatásban egy Prisms nevű céggel, és ott is hasonló a helyzet. Ugyanaz a koncepció: nem egy nagy Fortune 100-as cégről van szó, amely a saját telephelyén tart képzést. Ők az egész országban iskolákba juttatnak el headseteket, ugye, szóval pontosan ugyanaz.

Nincs rá kapacitásuk, és nem is ez a szakterületük. A Prisms egy elképesztő ISV. Jó tartalmat akarnak készíteni, az oktatás terén szakértők. Az Axon sem akar ennek az egésznek a kezelésével bajlódni. Jobb képzést akarnak adni az ügyfeleiknek, ugye? Szóval szerintem óriási szerepe volt annak, hogy eltávolítottunk némi súrlódást, ami egyáltalán lehetővé teszi ezeket a nagyobb telepítéseket.

Mark [27:28]

Ha arra térünk rá, hol tart most az Arbor: hogyan fejlődik tovább a szoftver? Például előre telepített headsetek, mielőtt megérkeznek, vagy más dolgok, amelyeken dolgoztok, hogy az emberek közvetlenül a gyárból telepíthessenek. Hogyan néz ki a szoftver jövője?

Brad [27:44]

Mark, rá akarsz venni, hogy eláruljuk az összes titkunkat. Csak viccelek. Mi nagyon nyitottak vagyunk. Korábban, néhány évvel ezelőtt nem voltunk azok. Szerintem azóta beértünk annyira, hogy lássuk: a titkolózás senkinek sem igazán használ. De Jordan, ezt átadom neked.

Jordan [27:58]

Igen. Nagyszerű kérdés. Van nyilvános ütemtervünk, sok minden szerepel benne. Néhány alapvető dolog számunkra: azt hiszem, két-három kategóriában gondolkodunk. Az egyik az eszközkezelés, tartalomkezelés oldala. Ott még sok a tennivalónk, hogy elképesztő élményt nyújtsunk. Például egy apró, de egyes ügyfelek számára jelentős funkció, hogy ütemezni lehessen a tartalom telepítését, ahelyett hogy az rögtön a gombra kattintáskor történne. Számos ilyen apróság van az eszköz- és tartalomkezelés oldalán.

A másik két kategória, amelyben gondolkodunk, konkrétabban a headseten belülre vonatkozik: mi történik a headsetben, ki van a headsetben? Aztán esetleg azon is gondolkodunk – nyilván a képzés terén –, hogy eseménykövetésről van szó, vagy arról, hogy a felhasználó a zöld vagy a piros gombot nyomta-e meg, illetve az LMS-integráción. Még próbáljuk kitalálni, hogy beleillünk-e ebbe a területbe, és ha igen, hogyan. Csak abban segítünk-e másoknak, hogy ezeket a dolgokat megvalósítsák? Amit biztosan tudunk, hogy csinálunk, az a VR-on belüli egyszeri bejelentkezés kiépítése. Vagyis hogy már azelőtt hitelesíteni lehessen, hogy az eszközök egyáltalán használhatóvá válnak, és hasonlók.

Aztán az utolsó elem, amelyen funkciófejlesztési szempontból gondolkodunk, inkább az, hogy oké, rengeteg tartalmat telepítenek az Arboron keresztül. Ennek a tartalomnak jó része nem egy adott céghez kötődik. Néhány tartalomkészítőnk pedig azt kérdezi: „Hé, meg tudnátok osztani a tartalmamat azokkal a cégekkel, amelyek a platformotokat használják?”

Ezért azon gondolkodunk, oké, van-e mód arra, hogy elősegítsük az ilyen interakciókat, ahol több száz ISV fejleszt tartalmat, és több száz cégnek van szüksége tartalomra; jobban össze tudjuk-e kötni a cégeket és a tartalomkészítőket? Szóval ez a három fő kategória, amelyben a jövőt illetően funkciószempontból gondolkodunk.

Mark [30:03]

Ami azt illeti, már most rengeteg VR-headsetet támogattok. Említettétek a Picót, a HTC-t, a HP-t. Mik a tervek a további eszközkompatibilitással kapcsolatban? Már kompatibilisek vagytok például a Vuzixszal. Tovább fogtok bővülni? Vannak olyanok, amelyekre a közeljövőben számíthatunk?

Jordan [30:18]

Igen. Mivel alapvetően Android-szoftver vagyunk, ha az eszközöd Android 7.1-es vagy újabb verziót használ, a funkcióink többsége rögtön, gyárilag működni fog. Bizonyos dolgokat eszközönként kell megoldanunk a headseten belüli funkciók terén, amelyeket nyújtunk. De az alapfunkciók többsége egyszerűen azonnal működik.

Ugyanakkor Brad már utalt egy bizonyos jelentős partnerre, amely hamarosan bejelentésre kerül, és amely lehetővé teszi, hogy mindenféle eszközzel még egyszerűbbé tegyük a dolgokat. Ennek nagyon örülünk, és remélhetőleg a következő hetekben meg is oszthatjuk. De igen, a célunk az, hogy a terület minden jelentős XR-eszközét a legmagasabb szinten támogassuk.

Mark [31:05]

Oké. És akkor a fő gondotok, vagyis az az eszköz, amellyel nehézségeitek vannak, a Meta. Mi az ütemtervetek a Metát és az ArborXR-t illetően?

Jordan [31:14]

Igen. És tudod

Brad [31:15]

Szeretnék idézni anélkül, hogy megmondanám… Idézhetem, tudod, azt a mondatot, amire gondolok, Jordan, amit épp megosztottál, nem látom az ügyfél nevét. Oké, várj. Gyorsan fel kell olvasnom ezt az idézetet. És ez, talán valami, hadd keressem meg. Ez megdöbbentő, mert a cég, amely ezt mondta nekünk, komoly cég, azt gondolnád, hogy valamivel határozottabb választ kapnak. Szóval lássuk. Itt is van.

Jordan [31:41]

Biztosan Fortune 500-as, talán Fortune 100-as?

Brad [31:43]

Igen, oké. Oké, itt van. Jaj, ember, nevetnem kell. Oké. Szóval ezt mondták nekünk, ez az ő idézetük: „Amikor a Meta egyik értékesítőjével beszéltem, elnézést kértek, és azt mondták, hogy 2024 körül lesz valamijük”, ami őrült válasz volt. Szóval igen, a vállalati szegmenst illetően még mindig itt tartanak. Furcsa ez, Mark, mert részben úgy érezzük, oké, a cégek nem bíznak bennük, és szerintem jogosan.

Hogyan bízhatnál meg egy olyan cégben, amely mindent pénzzé tesz, tudod, a hirdetésekkel és az adatokkal? Valóban nagyszerű headsetjük van, az árához képest a legjobb, ehhez nem fér kétség. Minden erőforrásuk megvan, gondolnád, hogy továbbfejlesztik. De úgy tűnik, minden egy teljesen zárt ökoszisztéma felé halad. Mindenre képesek? Megvannak az erőforrásaik, de tényleg képesek kiválóan megcélozni a fogyasztói és a kereskedelmi piacot is?

Szóval sok a kérdőjel. Aztán ilyen válaszokat kapsz, ami olyan, mintha azt mondanák: nos, néhány évig igazából nem is fogunk nagyon foglalkozni a vállalati szegmenssel, ugye. Számunkra tehát úgy tűnik, hogy még mindig nem igazán segítőkészek közvetlenül. Talán egy kicsit nyitottabbak az OFB kivezetésével. De mi csak megyünk előre, és megoldjuk. A reményünk pedig az – bár szerintem az ő természetük miatt ez nem is lehetséges –, hogy ha továbbra is elég komoly szereplőt tudunk megnyerni, akkor együtt létrehozhatunk egyfajta koalíciót, amely azt mondja: hagyjátok abba ezeket a dolgokat, vagy engedjétek meg nekünk ezt és ezt, hiszen nektek is jó lesz, tudod.

De igen, csak velük volt gondunk. Mindenki más nagyszerű volt, és szerintem ez az igazán jó dolog a vállalati szegmensben az LBE-hez képest: ahogy korábban mondtam, az összhang a hardvercégekkel. Mindannyian látjuk, hogy ez mindenkinek előnyös, és megvan a hajlandóság az együttműködésre és arra, hogy előrevigyük ezt az egészet. Ami, tudod, megértem, ez üzlet: ha lehetőséged van rá, hogy nyerj, nehéz nem kihasználni, és hát ez a helyzet a Metával. De mindenki más egyszerűen olyan volt, hogy igen, ha ez előreviszi az iparágat, csináljuk, ami nagyon jó volt.

Így erre számítunk a jövőben is a további headsetek kapcsán. Hiszen folyamatosan rengeteg headset jelenik meg, különösen az AR oldalon. És számunkra, visszatérve az ütemtervről és a funkciókról szóló kérdésedre: szerintem ez valószínűleg magától értetődik, de nagyon közel maradunk az ügyfélhez. Ez is az LBE-s időkből ered, valahogy kényszerből. Szerintem azt sem tudtuk, mennyire értékes ez. Egyszerűen csak csináltuk, mert nem tudtuk, mi mást tehetnénk.

Ugyanez igaz ma is, amikor azt nézzük, oké, mik a következő funkciók? Hogyan priorizáljuk a funkciókat? Jordan és a csapatból még többen egész nap telefonon beszélnek az ügyfelekkel, és próbálják megérteni, mik a problémáik. Hogyan fejlesszük a terméket? De ugyanez igaz arra is, mely eszközöket támogatjuk. Jó, hogy a legtöbbet gyárilag támogatni tudjuk, de készen állunk arra, hogy mélyebben foglalkozzunk headsetekkel és integrációkkal, amennyiben ennek az ügyfelek szempontjából van értelme.

Mark [34:42]

Oké. Ha öt évvel előre tekintünk, mire lennétek büszkék, minek neveznének vagy miről ismernének titeket?

Brad [34:50]

Oké, néhány dolog. Van egy dolog, amit egyáltalán nem érintettünk – hogy még egy kicsit a Meta-hullámhosszon maradjunk. Szerintem idealista és igazából meghatározatlan elképzeléssel érkeztünk erre a területre arról, hogy jót tegyünk. Ha pedig jó beszélgetést akarsz a csapatoddal, amikor az alapértékeiteken dolgoztok, beszéljétek meg, mit jelent a jó. Ez vicces volt.

Számunkra az évek során fejlődött az a pozitív hatás – így jobb mondani –, amelyet elérhetünk. Vannak bizonyos dolgok, amelyeket a szórakoztatás területén tehetünk. Most pedig, ha a vállalati szegmenst nézzük, vannak olyan gyakorlati dolgok, amelyek szerintem nagyon értékesek. Szeretném, ha az emberek visszatekintve azt mondanák: hű, az Arbor kulcsszerepet játszott az XR vállalati elterjedésében. Mert erre az egy problémára fókuszáltak, képesek voltak megszüntetni a súrlódást, hajlandók voltak együttműködni a cégekkel, és nem voltak kapzsik. Nagyszerű örökség lenne számunkra, ha úgy érezhetnénk, szerepet játszottunk abban, hogy előrevigyük ezt az iparágat.

A másik oldal egy talán filozofikusabb álláspont, amelyet képviselünk, és te is említetted a bevezetőben: tényleg hisszük, hogy a figyelemelterelés az egyik legártalmasabb dolog, amellyel a világ ma szembenéz. Szerintem 20 év múlva mindannyian visszatekintünk, és azt mondjuk: hű, hová fejlődhettünk volna társadalomként, ha nem vagyunk ennyire szétszórtak? És annyira… minden a figyelemelterelésről szól. Számunkra a metaverzum olyan, mint a figyelemelterelés szteroidokon.

Így talán túl erős azt mondani, hogy a metaverzum ellen vagyunk, de szerintem amiért kiállunk, az az, hogy a VR, az AR, az XR eszköz, nem a menekülés módja. Nem a figyelemelterelés egy újabb formája. Hanem olyan eszköz, amelynek valójában hatékonyabbá kellene tennie a munkánkat, a képzésünket, a tanulásunkat, az utazásunkat, hogy időt nyerjünk vissza, amelyet valós, tartalmas kapcsolatokra fordíthatunk. Mert az élet erről szól, nem igaz?

Szóval ha valamilyen szerepet játszhatunk ebben… Érdekes volt ez, Mark, még az elmúlt két hétben is – tegnap mondtam a csapatnak, hogy az elmúlt két hétben többen is megkérdezték tőlem –, valószínűleg téged is kérdeznek a barátaid, akik talán nem nagy VR-rajongók: „Mi a helyzet a metaverzummal? Mi van a metaverzummal?” És valahányszor azt válaszolom, hogy „Ó, mi igazából nem vagyunk nagy rajongói. Szerintünk valószínűleg nem lesz túl egészséges az emberiség számára”, szinte megkönnyebbült sóhaj a válasz, mintha azt mondanák: „Oké, én is valahogy így gondoltam, csak nem tudtam, képviselhetem-e ezt az álláspontot.”

Szerintem sok értéke van annak, ha a hozzánk hasonló feltörekvő cégek, és különösen a nagyobb cégek, egyértelműen állást foglalnak. Legalább fel kellene tennünk a kérdést, hogy tényleg ez-e az az irány, amerre az emberiséget vinni akarjuk: még jobban egy digitális világba, mint amennyire már most is benne vagyunk? Szerintem valószínűleg ez a két nagy dolog. Persze egy ponton a tőzsdére lépés vagy egy szép exit is jó lenne. De szerintem az első kettő a fontosabb.

Mark [37:53]

Ez nagyon tetszik. És őszintén, srácok, nagyon élveztem ezt a beszélgetést. Mielőtt elengedlek benneteket: hol találhatnak meg titeket és az Arbort online a hallgatóink?

Jordan [38:05]

Számomra és Brad számára is a LinkedIn a legfontosabb, egyikünk sem igazán aktív a Twitteren, a Facebookon és hasonló helyeken. De a LinkedIn nálam megbízható. És persze az ArborXR.com, ott is elérhettek és megtalálhattok minket.

Mark [38:21]

Köszönöm mindkettőtöknek, hogy időt szántatok ránk. Remélem, mindenki élvezte az epizódot. Ha bármilyen megjegyzésetek vagy gondolatotok van, nyugodtan vegyétek fel velük a kapcsolatot. A LinkedIn-profiljuk a leírásban lesz. Mi pedig mára elköszönünk, találkozunk legközelebb!

João Noronha

Írta

João Noronha

XR és immerzív tartalom specialista a VR Expertnél

João Noronha XR és immerzív tartalom specialista a VR Expertnél, akit erősen érdekelnek az új technológiák és azok valós alkalmazásai. Arra összpontosít, hogy a VR, AR, AI szemüvegek és immerzív technológiák összetett fejlesztéseit érthető, gyakorlatias tartalommá alakítsa a vállalatok és az XR iparág iránt érdeklődő szakemberek számára.